Új ácsolt ládák (szuszékok) középkori készítéssel

régi mesterek által ránk hagyományozott több száz éves készítői módszerekkel dolgozom. A Kárpát-medencében a középkor óta őrizték ezt az ácsfejszével bárdolt, kézzel vonókésezett láda-építő technikát, ezért is hívják „ácsolt ládának” (de csak azt, ami nem gépekkel készül). Hatalmas erőfeszítéssel, rengeteg nehézséggel jár ez a munka; talán ezért is van, hogy eredeti ácsolt láda készítő mesterként 120 elkészített szuszékkal, és 20 éves kutatói eredményeimmel a hátam mögött az országban egyedüliként tartom ilyen módon fenn ezt a mesterséget.
A deszkákat egyenként kézzel vonókésezem és hornyolom, ahogy a régi mesterek is tették. A ládák tömör, kiváló bükkfából készülnek, még az összetartó szegek is fából faragottak, így a láda tökéletesen "biobútor". Főként (kb.) 75cm ill. 55cm hosszú palóc szuszékot készítek, esküvői ajándéknak, de alkalmas könyvek, értéktárgyak tárolására is, a kisebbet játékoknak is szokták használni. (A különféle típusokból jobboldalt mutatok elkészült példányokat.) A legvégső cifrázás (díszítés) mintáit gondos munkával, szintén a 100-150 éves öreg ládák képjelrendszerei alapján alkotom meg.

2021-ben elnyertem az amerikai székhelyű Réka Darida Foundation egyéves ösztöndíját, amellyel kiterjeszthettem a kutatásaimat két újabb ácsolt ládatípus részletes meghatározására. Ez az ösztöndíj óriási megtiszteltetés volt számomra, valódi értékes elismerése a munkásságomnak. A Réka Darida Foundation által szervezett, a New Yorki Magyar Házban 2023-ban tartott előadásom ismertetőjéből idézve: „Gyenes Tamás, Gránátalma-díjas fafaragó népi iparművész, a Kárpát-medence legrégebbi tárolóbútorának, a véséssel díszített ácsolt ládáknak a kutatója, restaurátora és készítője. …a fellelhető múzeumi és néprajzi források mellett falusi padlásokon és kereskedőknél talált darabok gyűjtésével és tanulmányozásával több évtizede kutatja és rendszerezi az ácsolt láda típusokat. Mint az ácsolt ládák legelismertebb szakértője Magyarországon, egyrészt restaurálja a régi a ládákat, másrészt a készítés mesterségbeli fogásait is rekonstruálta. Ma ő az egyetlen magyar mester, aki eredeti technikával, fejszével hasított nyers bükkfa törzsből kéziszerszámokkal készít új ládákat. Láda rekonstrukciói megtalálhatóak számos magyar múzeumban. A palóc szuszékok szerkezetét és képjeleit az Ácsolt ládák titkai c. könyvében mutatta be.”

Palóc földön születtem, és itt élek, itt dolgozom Magyarországon, de nagyszerű érzés volt, hogy ösztöndíjat és meghívást kaptam New Yorkba, elődást, bemutatókat tartani. Régóta fűt a szenvedély, ami ezekhez a csodálatos, ősi bútorokhoz köt: sokszáz órát töltöttem már el elmélyülten tanulmányozva a régi ácsolt ládák jelképrendszerét, és szerkezetét. És talán még többet a ládák faragásával és restaurálásával – mintegy 70-80 öreg szuszékot restauráltam már a saját gyűjteményünkben. Így ismertem meg a régi mesterek fogásait, és munkáik alapos megfigyelésével a mai napig is tanulok különleges mesterfogásokat tőlük. Kutatóként a közismert három-négy alaptípus helyett mintegy 30 Kárpát-medencei ácsolt ládáról tudok pontos leírást adni. Magyar szuszékjaink gyökereit kutatva pedig mintegy 4000 év távlatába jutottam el, a régmúltba vezető láncszemeket sok előadásomban vetített képek sorozatával mutattam be. Mit is írhatnék még – aki többre kíváncsi, a ládák szerkezetéről, évezredes összehasonlításairól, vagy az elkészült munkákról (hogyan került az egyik legszebb ácsolt ládám a japán császár udvarába?) böngéssze át a Facebook oldalam bejegyzéseit is, ahol mindig szívesen mesélek róluk.



Arany-oklevelet majd később Gránátalma-díjat is nyertem szuszékjaimmal az országos Élő Népművészet pályázaton
2015. október 29-én a Néprajzi Múzeumban az Élő Népművészet Országos pályázatán egyszerre két nagy díjat kaptam: Arany-oklevelet az újabb ácsolt ládákért (bútor-fafaragás kategória), és a legmagasabb Gránátalma-díjat a faragott, karcolt, spanyolozott furulyákért a hangszer kategóriában. (Korábban a 2010-es Élő Népművészeten szintén Arany-oklevelet nyertem az akkori ácsolt ládáimért.) Az öt évenkénti Élő Népművészet a legnagyobb országos kézműves-seregszemle. Az országos kiállításon szereplő három Arany-okleveles ládám fotója jobboldalt legfölül látható. A következő, 2021-es Élő Népművészet pályázaton pedig Gránátalma-díjat nyertem középkori erdélyi szász-típusú és palóc ácsolt ládáimmal.

"Kocsira ládám, hegyibe a párnám" vándorkiállítás
Az egri Dobó István Vármúzeum vándorkiállítást rendezett "Kocsira ládám, hegyibe a párnám" címmel, melyet először Rozsnyón mutattak be, 2014-ben. A kiállítás kellő alapossággal mutatja be a menyasszonyi kelengyés ládák típusait, használatát, változó szerepét. A kiállítás egy részén, mely a mesterség továbbélését mutatja be, az ácsolt ládák készítési fázisait - egyetlen hagyományos készítőként - a munkásságomon keresztül mutatják be. Az első megnyitó óta a kiállítás nagy sikerrel szerepelt már több helyszínen, összesen eddig több mint tizenkétezer látogató látta (Sajnos, azóta a vándorkiállítás bezárt). Az egyik tudósítás a színvonalas kiállításról:
Ácsolt és festett fabútorok Palócföldön című kiállítás megnyitója